Áldos

Az áldos leves magyar elődeink jellegzetes étele volt. Apróra vágott húst  foghagymát, zöldségféléket és fűszereket, köztük borsot tartalmazott. Beletették  a föld alatti, a földi és a föld feletti világ terményeit. Volt sűrűbb és hígabb leveses változata is. Ünnepi étkezésekkor Isten áldását kérték az étkezés előtt, áldozati étel volt, innen származik az áldos név. Az áldost, a magyar eredetű népek jellegzetes bronz főzőüstjében készítették. A főzőüstöknek többféle alakja volt, volt egy típus, amelynek a talpa szűkebb volt mint a felsőrésze és ezt gyakorlatilag a tűzbe rakták, ill. köré rakták meg a tüzet. Ritkábban a főzőüstöt tűz fölé aggatták, mint a mai bográcsokat vagy a kemence erre kialakított helyén melegítették. Az áldos leves talán a bográcsgulyás és a ragulevesek  főzési szokásában él tovább és érdekes módon Kárpátalján és egész Ukrajnában a borsty nevű étel emlékeztet az áldosra leginkább, amely név valószínűleg a leves jellegzetes bors tartalmára utal. A régészek által fellelt bronz főzőüstök a régi magyarok kiváló ötvösművészetét dicséri. A leves kultúra lényegesen egészségesebb étkezést biztosított a nyugaton szokásos nyárson sütögetéshez képest, amely a húsokban lévő kórokozókat sem pusztította el teljesen és sokkal nehezebben emészthető ételt biztosított. Jelenleg régi hagyományainkat egyre többen fedezik fel, így az áldos név is egyre elterjedtebb.. Tekintettel arra, hogy Kárpát-medencei bio élelmiszereket kívánunk forgalmazni, ezért választottuk a régi magyar konyhaművészet jellegzetes ételének a nevét. Az Áldos termékei jelentsenek áldást szervezetünknek!