A vadrózsa, és a japán rózsa gyógyhatású áltermése, melynek népi elnevezései tájegységenként változik, hívják: csipkének, csitkenyének, hecsedlinek, hecsempecsnek.
Már a Bibliában is találkozhatunk vele, az égő csipkebokor jelképezi Mózes elhívatását. A középkorban Mária jelképének tekintették az égő, ugyanakkor el nem égő csipkebokrot, mely később a barokk művészetben a szeplőtelen fogantatás jelképe lett.
A csipkebogyó mindig is meghatározott szerepet töltött be a népi gyógyászatban, hiszen kiváló C-vitaminforrás. Nyolcszor annyi C-vitamint tartalmaz, mint ugyanannyi narancs, így annak idején, amikor még nem lehetett déligyümölcsöket vásárolni, a csipkebogyó szörp volt az egyik fő téli C-vitaminforrás. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben és szilárdítja a kötőszövetet. Az ókori népek főként sorvadásos betegségek ellenszereként tartották nyilván. Megelőzésként segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést. A csipkebogyóban található még: A-vitamin, B1-vitamin, B2-vitamin, P-vitamin és K-vitamin, flavonoidok, melyek gyulladás gátló, antibiotikus, és immunerősítő hatásúak, valamint pektinek, amik az emésztést segítik. Ezeken felül a vese-, és hólyag bántalmakra, valamint hurutok esetén fejti ki gyógyhatását.
A szervezetünkre gyakorolt jótékony hatása mellett, kellemes íze az ízlelőbimbóinkra is hat, ezért ajánljuk jó szívvel az Áldos új termékét a csipkebogyó lekvárt!