Áldos

Az uborka eredetéről több elmélet is létezik, az egyik szerint a Himalája déli lejtőiről származik, egy másik úgy tartja, Afrika trópusi területeiről, Egyiptomi közvetítéssel került Európába. Ez az ősidők óta kedvelt zöldség különösen a forró éghajlatú területeken volt elterjedt, hiszen víztartalma a 97%-ot is elérheti, és a belsejében mért hőmérséklet akár 6°C-kal is hűvösebb lehet, mint a környező levegőé. Egyiptomban a kőfejtő rabszolgák szomjoltására használták. Tibérius császár, orvosa tanácsára, gyógyszerként fogyasztotta. Az akkoriban még jóval keserűbb uborkát, melyet nemesítéssel alakítottak a mai ízletes zöldséggé, szekereken termesztették, hogy az ágyásokat a napra tolva, vagy mély gödrökbe téve, és csillámpalával lefedve, mindig jusson a császári asztalra. Európában hivatalos említést először a IX. században találunk róla, amikor Nagy Károly elrendelte, hogy birtokain termesszenek uborkát. XIV. Lajos nagy kedvelője volt az uborkás leveseknek és salátáknak.  Az Új Világba Kolumbusz Kristóf vitte át, 1494-ben már bőségesen ültetett belőle Haitin. Mo.-i története kevésbé ismert, valószínű, hogy a főúri és kolostorkertekből került a paraszti termesztésbe. Legfontosabb mo.-i termőtája Nagykőrös és Kecskemét közvetlen környéke, ahol termesztése a kertészkedő parasztságnak fontos jövedelmi forrása. Nagykőrösön már a múlt század első felében jelentős volt az uborkatermesztés. Tartósított formában szekereken rendszeresen szállították Pestre és más városok piacaira. A két világháború között a hagyma után az uborka a második helyen állt Mo. zöldségkivitelében.