A szamóca, a tavasz első csábító, ínycsiklandó, zamatos gyümölcse nemigen akad olyan ember, aki ne szeretné. Magában, cukorral, tejszínhabbal, szörpként, lekvárként is fogyaszthatjuk.
Szamócát már az ókori rómaiak is ismerték, szépségmaszkot készítettek belőle, a fennmarat írásos emlékeik között Cato római szenátor említett először. A Vezúv által elpusztított pompei mozaikjai között is találunk szamóca motívumot, amit valószínűleg, vizelettisztítóként használták. Sokáig úgy tartották, hogy a gyümölcs alkalmatlan fogyasztásra, túl közel van a földhöz, így a kígyók, békák beszennyezik, ezért csak a leveléből készítettek gyógyteát. A XV. században Charles Linné, híres botanikus volt, aki újra a gyümölcsök közé sorolta a földiepret, hogy ezt bizonyítsa maga is bőségesen fogyasztotta. Az európai piacokon ennek ellenére csak a XIX. Században jelent meg, akkor is a vadon termett változatban. Az arisztokrácia hamar megkedvelte a szamócát, mely a nagyobb, szebb, ízletesebb terméssel rendelkező Észak-amerikai, perui és chilei fajták behozatalának, és meghonosításának volt köszönhető.
A szamócával, nemcsak mint táplálékkal találkozhatunk, hanem jelképként is jelentős volt. Díszítő elemként rajzolták, hímezték. Hármas levélalakja a Szentháromság jelképe lett, sok helyen még három szem szamócát is áldoztak. A szegényebb emberek körében azonban egyszerű gyümölcs maradt, amelyhez szinte elsőként jutottak hozzá a téli hónapok után, és amelyről azt tartották, hogy bármennyit ehet belőle az ember, mégse lakik jól tőle.

Csíksomlyói búcsú
A keresztény pünkösd kialakulásának történetét, a bibliából az apostolok cselekedeteiből ismerhetjük meg. Jézus Krisztus halálát és feltámadását, a húsvétot követő ötvenedik napon lángnyelvek szálltak le az apostolokra, s ez által megkapták a szentlelket, amint azt korábban Jézus megígérte nekik. Az apostolok tanítását a körülöttük különböző tájakról, más országokból, idegen népekből összegyűlt emberek mindegyike a saját nyelvén hallotta. Az ősegyház ettől kezdődően sok hívet szerzett, sokan váltak kereszténnyé a megpróbáltatások ellenére is vállalva az üldöztetést. Pünkösd tehát az Egyház születésnapja is.
Hozzávalók:
Az Áldos akác-, és hársméz mellett új termékünk a vegyes virágméz, melyet a többi mézhez hasonlóan most nagyobb, gazdaságosabb kiszerelésben kínálunk. A vegyes virágméz gyűjtőnév, mely többféle virágról gyűjtött nektárból tevődik össze, nem fajta méz, mint az akác-, vagy a hársméz. Sötétarany színű harmonikus illatú, és kellemes ízű méz. Viszonylag hamar kristályosodásnak indul, de ez nem jelenti a méz minőségi romlását, ez egy természetes folyamat. A vegyes virágméz több féle növényi nektárt tartalmaz, ezért számos esetben gyógyhatását tekintve jobbnak bizonyul, mint egy önálló fajtaméz. Fogyasztásuk során összetevőik valamennyi pozitív hatása érvényesül. Vegyes mivoltából következik, hogy sokféle cukrot, szerves savat, illóolajat, ásványi elemet tartalmaz, ami fokozza kedvező élettani hatásait. Érzékeny gyomrúak is fogyaszthatják. Erősíti a szervezet védekező rendszerét. A mézet természetesen lehet kanállal, önmagában fogyasztani, de langyos teánkat is ízesíthetjük vele. A kristályosodásnak indult krémméz is kellemes csemege. Fontos, hogy egyszerre ne együnk túl sok mézet, pozitív hatásai inkább a rendszeres fogyasztás következtében érvényesülnek, elég belőle napi 2-3 kávéskanálnyi. A méz elősegíti a zöldségekben lévő ásványi anyagok felszívódását. Készíthetjük mézzel az alma-, eper- és narancssalátát, valamint a zöldsaláták öntetét is. Fogyaszthatunk mézes limonádét, mézbort, mézes pálinkát vagy likőröket, és nagyon finom süteményeket süthetünk vele.
Tavasszal éled a természet, rügyeznek a fák, kellemes illattal csalogatnak ki a természetbe a virágok, a napsütés. S ha már kint járunk, és fogékonyak vagyunk a körülöttünk lévő szépségre, élvezhetjük a madarak csodálatos koncertjét. Nem lehet véletlen, hogy a nemzetközi természetvédelem három jeles napja is erre az időszakra esik:
Az Anyák napja megünneplésének hagyománya az ókorba nyúlik vissza, már az ókori görögök is tartottak egy hsonló tavasz ünnepet, Rheának az istenek anyjának, és az édesanyák tiszteletére. Angliában, 1600-as években, a húsvétot követő 4. vasárnap ünnepelték Máriát, Jézus anyját és ezzel együtt az édesanyákat is. Akik távol dolgoztak, szabadnapot kaptak, hogy hazalátogathassanak édesanyjukhoz, erre a napra készítették el az anyák süteményét. Amerikában először 1872-ben ünnepelték az anyák napját, majd 1907-ben Anna M. Jarvis próbálta nemzeti ünneppé nyilvánítatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki elhunyt édesanyja emlékére. Célját 1914-ben érte el, amikor Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította. Az ünnep akkor terjedt el igazán, amikor a cukorka, és ajándékkészítők meglátták benne a fantáziát. Amikor Annaban tudatosult, hogy az általa elindított Anyák Fesztiválja mennyire elüzletesedett, tüntetéseket szervezett ellene, és élete végére elhatárolódott az ünneptől. Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet a májusi Mária tisztelet hagyományaiból kiindulva, és 1928-ban nyilvánították hivatalos ünneppé.
Május 1. eredete a tavasz ünnepe a természeti népek ősvallásának idejére vezethető vissza. Az ókorban a görögöknél "virágünnepeket" tartottak, a rómaiaknál a termékenység istennőjének, Maia-nak ünnepét tartották e napokban.
A kellemes idő beköszöntével egyre többet tartózkodunk a szabad levegőn, ha tehetjük, kirándulunk, kertészkedünk. Megcsodáljuk, hogyan képes a természet újra, meg újra megújulni, gyönyörködünk a virágba borult fákban, beszívjuk illatukat. Általában bele sem gondolunk, miért van ez a színpompás illat kavalkád. Tavasszal, ezzel a bódító illattal, és gyönyörű virágjaikkal csalogatják magukhoz a növények a méheket. Kölcsönös függőségi kapcsolat ez a méhek, és virágok között, melynek során a méhek virágport, nektárt gyűjtenek, ami táplálékukként szolgál, miközben akaratlanul is elvégzik a virágok beporzását, így a virág, termést hoz. A rovarok által porzott virágok a legillatosabbak, legfeltűnőbbek, gyakran a virágcsoport szélén lévők példányok még nagyobbak és feltűnőbbek is a többieknél, hogy felhívják magukra a méhek figyelmét. A virág belsejében nektár után kutatva a méhek testére virágpor tapad, mely a következő virágnál a virág bibéjére kerül, és beporzódik. A méhek a legédesebb nektárú virágokat keresik, miközben a virágról szerzett információkat megjegyzik, hogy újra visszatérhessenek. A sok téves információval ellentétben nem a virágporból készítenek mézet, hanem a mézelő virágok nektármirigyeiben keletkező növényi nedvekből, a nektárból. Mivel a növények virágaiból összegyűjtött nektár még nagyobb részben vizet tartalmaz, a mézkészítés egyik legfontosabb részeként a kaptárban található belső munkásméhek elpárologtatják a felesleges vizet. Felszívják a híg nektárt, átszállítják egy másik sejtbe, ahol szétterítik, így a nektár víztartalma csökkenni kezd. Miközben a méhek felszívják és mozgatják a mézet, az általuk termelt enzimek az összetett cukrokat egyszerű cukrokká bontják. A méhek képesek kiszűrni a nektárból a virágporokat, a gomba és baktérium spórákat is. Ez jelenti a méhcsalád számára a tartalék táplálékot. Ha a méhcsalád a szükségesnél több mézet állít elő, a mézfelesleget el lehet venni tőlük, így mi is élvezhetjük munkájuk „gyümölcsét”.
A Föld Napja mozgalom elindítása Denis Hayes amerikai egyetemista nevéhez fűződik –aki azóta az alternatív energiaforrások világhírű kutatója és szakértője lett. Az 1970-ben a Föld védelmében indított mozgalomhoz már a kezdetekkor több mint 25 millió amerikai csatlakozott, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed. 1990-ben vált világmozgalommá, melyhez Magyarország az elsők között csatlakozott. A Föld napja lényege, hogy ne másoktól várjuk a megoldást, hanem mi magunk is tegyünk egy jobb, élhető jövőéért. Ezen a napon több mint 125 országban akciókkal, programokkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Elég, ha csak odafigyelünk cselekedeteinkre és azok következményeire. Ha minden nap teszünk valami apróságot, tudatosan választunk, vásárolunk, közlekedünk, döntünk környezetünk fenntarthatósága érdekében, máris tettünk valamit a változásért.
A vitaminok az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen biológiailag aktív, szerves vegyületek, melyeket általában a táplálékkal kerülnek be a szervezetünkbe, kivétel pl. a D-vitamin, mely főként az UV sugárzás hatására termelődik. Némely vitamin esetében elegendő, ha provitaminok formájában juttatjuk be azokat a szervezetünkbe. Ilyen például a sárgarépában előforduló karotin, amely az anyagcsere folyamán A-vitaminná alakul át. A vitaminokat oldhatóságuk alapján két nagy csoportba osztjuk: zsírban oldható vitaminok (A, D E, F, K), és a vízben oldódó vitaminok (B-vitaminok, C, H, P). A szervezet számára azonban mindkettő szükséges, a szervezet, védekező mechanizmusát erősítik. Léteznek antivitaminok is, melyek valamilyen vitamint szorítanak ki az enzimekből. A legtöbb vitamint a szervezet csak rövid ideig tudja tárolni, ezért kell figyelmet fordítani a folyamatos vitamin utánpótlásra. A vegyes táplálkozás általában fedezi a szervezet vitamin szükségletét, de fontos odafigyelni arra is, hogy a nyersanyag az elkészítés során elvesztheti vitamintartalmának nagy részét pl.: főzés során. Az Áldos termékek előállításánál ezért kíméletes hőkezelési eljárást alkalmazunk, és nagy gondot fordítunk arra, hogy ne forraljuk fel a nyersanyagokat. A gyártás során így nem csak a vitaminok, hanem a C-vitamin felszívódását segítő bioflavonoidok (színanyagok), és az emésztést segítő rostok is megmaradnak. Vitaminhiány esetén kóros tünetek jelentkezhetnek, ilyenek pl.: zsibbadás, vészes vérszegénység (B12-vitamin hiánya), farkasvakság (A-vitamin hiánya), skorbut (C-vitamin hiánya), angolkor (D-vitamin hiánya)… Tavaszra kiürülnek a szervezet vitamin tartalékai, ilyenkor még inkább figyelnünk kell, ne kerüljünk vitaminhiányos állapotba. Ugyanakkor a vitaminok túlzott bevitele (pl vitamintabletták mértéktelen szedése) is okozhat súlyos betegségtüneteket. Az egészséges szervezet működéséhez nemcsak vitaminokra, hanem ásványi anyagokra, kofaktorokra és nyomelemekre is szükség van.
Szent-Györgyi Albert az 1930-as években azonosította a C-vitamint, munkásságáért 1937-ben orvosi Nobel-díjjal tüntették ki. C-vitamin vízben jó oldódó vitamin, mely a sejtek biokémiai folyamataiban vesz részt, elősegíti a vas felszívódását. A C-vitamint számos állat mesterségesen is elő tudja állítani, ezzel szemben az ember nem. A C-vitamin hiányában gyengül a szervezet fertőzésekkel szembeni ellenálló képessége, lassul a sebgyógyulás. Éveken át tartó hiány esetén megnő a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a rákosmegbetegedések kockázata, illetve skorbut alakulhat ki.
A vadrózsa, és a japán rózsa gyógyhatású áltermése, melynek népi elnevezései tájegységenként változik, hívják: csipkének, csitkenyének, hecsedlinek, hecsempecsnek.
A hársméz jellegzetes ízű, aromás mézkülönlegesség, mely nem csak édesíti, hanem fűszerezi is az ételeket, italokat. Sütésre, főzésre nem igazán alkalmas, mivel a hő hatására felerősödik kissé kesernyés íze. Közepesen kristályosodó mézfajta, melyet a benne koncentrálódó szőlőcukor okoz. Színe a gyűjtés idejétől függ, a világossárgától a közép barnáig terjed. Ideális orvosság lázzal járó légúti megbetegedések, és hörghurut ellen. Idegnyugtató hatása segít az álmatlanság legyőzésében. Kolin tartalma gátolja az érelmeszesedést, valamint az erekben a zsírlerakódást. Görcsoldó, és fertőtlenítő hatása van az utóbbi miatt kiemelt szerepet játszik a bio arcpakolások alapanyagaként. Hatását erősíthetjük, ha hársfateával fogyasztjuk. Tavaszi megújulás jegyében pedig igazi vitamin bombát készíthetünk, ha hártyáitól megfosztott grapefruitot hársmézzel meg locsolunk.
Március 22-e a Víz Világnapja, mely az egyik legfontosabb értékünkre, és annak megóvására hívja fel a figyelmünket. A víz nélkülözhetetlen az élthez, mindennapjaink szerves részét képezi, minden, amit elfogyasztunk, szoros összefüggésben van az ivóvízzel. Nélküle a növények kiszáradnak, a magok nem hajtanak, nem lenne állati, és emberi élet. Élvezhetjük gyógyhatását, lubickolhatunk benne, ha megnyitjuk a csapot, akkor ihatunk belőle, mindez ma még természetes, de mindannyiunk feladata, hogy a legjobb tudásunk szerint megtegyünk mindent a ránk bízott ivóvízkészlet megóvásáért, hogy ez utódaink számára is természetes maradhasson!
A tavaszi első napsugarak kicsalogatnak minket a szabadba, kertészkedünk, kirándulunk, és egyre többet tartózkodunk a friss levegőn. Ám néha csalóka a napsütés, könnyelműségre csábít, leülünk a földre, vagy egy hideg padra, észre sem vesszük, hogy fázik a lábunk, nincs elég melegben a derekunk, és így szinte észrevétlenül felfázunk. Elsősorban a nők, valamint a gyerekek vannak kitéve e kellemetlenségnek, melynek szinte törvényszerű következménye a hólyaghurut. Legtöbb esetben nem mutatható ki ugyan számottevő baktérium, de ha kórokozót találnak a vizeletben az általában az Escherichia coli. Az orvosok leggyakrabban antibiotikumot írnak fel, de vannak természetes gyógymódok is. A legfontosabb, a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel, legalább napi 2 liter folyadékot fogyasszunk, ami fokozza a vizeletáramlást, és átöblíti a vesét, a húgyvezetéket, és a húgyhólyagot. Fokozottan figyeljünk, oda étrendünkre kerüljük a finomított cukrot, a túlzott fűszerezést, a finomított szénhidrátokat. A vörös áfonya is kiválóan alkalmazható felfázás esetén, hiszen képes megakadályozni a hólyaghurut kialakulásáért felelős E-coli baktériumok megtelepedését a húgyhólyagban és a húgycsőben. Így ha napi rendszerességgel fogyasztunk vörös áfonya levet, mely gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban segíthetünk szervezetünknek a gyorsabb regenerálódásban. Hatásos ellenszer még az ülőfürdő is, melyet készíthetünk kamillából, mely görcsoldó és gyulladás gátló, illetve zsurlófűből. Természetesen, ha a panaszaink nem enyhülnek, forduljunk a megfelelő szakemberhez!
Lassan elmúlik a tél, újra éledezik a természet, kisüt a nap, mi mégis levertnek, fáradtnak, ingerültnek érezzük, magunkat. A fényszegény téli napok, a mozgáshiány és az elégtelen táplálkozás, valamint a változékony időjárás, mind közrejátszhat a tavaszi fáradság kialakulásában. A téli étrend főként kalóriában gazdag ételekből (zsíros húsok, sok szénhidrát), de vitamin szegény és kevés zöldség-gyümölcsből áll. Tavaszra feléljük az összegyűjtött vitamin, és ásványi anyag tartalékunkat, ami nem csak a közérzetünkön, hanem a bőrünkön is meglátszik, új energiaforrásokra van szükségünk a feltöltődéshez.
Az áldos leves magyar elődeink jellegzetes étele volt. Apróra vágott húst foghagymát, zöldségféléket és fűszereket, köztük borsot tartalmazott. Beletették a föld alatti, a földi és a föld feletti világ terményeit. Volt sűrűbb és hígabb leveses változata is. Ünnepi étkezésekkor Isten áldását kérték az étkezés előtt, áldozati étel volt, innen származik az áldos név. Az áldost, a magyar eredetű népek jellegzetes bronz főzőüstjében készítették. A főzőüstöknek többféle alakja volt, volt egy típus, amelynek a talpa szűkebb volt mint a felsőrésze és ezt gyakorlatilag a tűzbe rakták, ill. köré rakták meg a tüzet. Ritkábban a főzőüstöt tűz fölé aggatták, mint a mai bográcsokat vagy a kemence erre kialakított helyén melegítették. Az áldos leves talán a bográcsgulyás és a ragulevesek főzési szokásában él tovább és érdekes módon Kárpátalján és egész Ukrajnában a borsty nevű étel emlékeztet az áldosra leginkább, amely név valószínűleg a leves jellegzetes bors tartalmára utal. A régészek által fellelt bronz főzőüstök a régi magyarok kiváló ötvösművészetét dicséri. A leves kultúra lényegesen egészségesebb étkezést biztosított a nyugaton szokásos nyárson sütögetéshez képest, amely a húsokban lévő kórokozókat sem pusztította el teljesen és sokkal nehezebben emészthető ételt biztosított. Jelenleg régi hagyományainkat egyre többen fedezik fel, így az áldos név is egyre elterjedtebb.. Tekintettel arra, hogy Kárpát-medencei bio élelmiszereket kívánunk forgalmazni, ezért választottuk a régi magyar konyhaművészet jellegzetes ételének a nevét. Az Áldos termékei jelentsenek áldást szervezetünknek!
A méz ősidők óta fontos szerepet játszik a szépségápolásban, mert megtalálhatók benne a szervezet számára nélkülözhetetlen nyomelemek (kalcium, magnézium, foszfor, vas, nátrium, kén, jód, stb.) Elsőrendű vitaminforrás, a B-, C-, A- és E-vitaminok regeneráló tulajdonsággal bírnak. A méz tisztítja, táplálja, puhítja bőrünket, illetve megköti a nedvességet, ezzel feszessé, rugalmassá is teszi, ezáltal a fáradt, érzékeny arcbőr frissebb, fiatalosabb kinézetű lesz. Gyógyír az érdes, száraz bőrre, de a cserepes ajkakat is puhává, tükörsimává varázsolja. Fokozza a vérbőséget, és nyugtatja a bőrt. Antibakteriális hatású kiválóan alkalmas mitesszerek, pattanások kezelésére. Nézzünk néhány házi praktikát, ami segít a tavaszi megújulásban: