A paralimpiai játékok története 1948-ban kezdődött, amikor a London melletti Aylesburyben működő Gerincsérült Központban a XIV Olimpiai Játékokkal egy időben 12 kerekes székes versenyző részvételével íjászversenyt szerveztek. A kórház orvosai hamar felismerték a játék és a sport hasznosítható szerepét a gyógyításban, és a sportot a gyógykezelés részévé tették. A sport segített a háborúban elvesztett pszichikai és lelki egyensúlyt visszaállítani, valamint hozzájárult a társadalomba való visszailleszkedéshez. A holland, lengyel, belga, francia kórházakban is elkezdték felhasználni a sport erejét a rehabilitációs folyamatokban, a játékok nemzetközi részvétele egyre nőt, így 1957-ben egy konferencia keretében megalkották a sportágak speciális szabályait, és a mozgáskorlátozott sportolók sérültségéből adódó verseny kategóriáit. 1960-ban a XVI római Olimpia Játékokkal azonos helyszínen, közvetlenül a Játékok befejezése után került megrendezésre mozgássérültek versenye. Először 1976-ban a „Torontó olimpiádon” kapnak hivatalosan versenyengedélyt a verseny rendezőitől az amputált és vak sportolók. A látássérültek két kategóriában, atlétikában és csörgőlabdában, míg az amputált sportolók kilenc sérültségi kategóriában (atlétika, úszás, asztalitenisz, lövészet és röplabda) versenyezhettek. Ekkor válik véglegessé, hogy ez a sportmozgalom már nemcsak a hadisérülteké. 1978-ban újabb sérültségi kategóriával bővül a paralimpia mozgalom, központi idegrendszer sérüléséből adódó mozgáskorlátozott sportolók négy sérültségi kategóriában állhatnak rajthoz.
Napjainkban a sportolókat fogyatékosságuk szerint sorolják kategóriákba, hogy hasonló képességű sportolók versenyezzenek egymással, és hogy az egyes sportágakban figyelembe vehessék a fogyatékosságot is. Nem minden sportágat párosítanak minden kategóriával, például a csörgőlabda kifejezetten a látássérülteké. Általánosságban ezeket a kategóriákat különböztetik meg:
- Amputáltak: akiknek legalább egy végtagjukon hiányzik a fő ízület (karon könyék fölött, vagy lábon térd fölött amputáltak).
- Központi idegrendszeri sérültek: akiknek egy, vagy több agyi központjuk sérült, ezért gondjaik vannak a testtartással és a mozgások kivitelezésével.
- Látássérültek: vakok és gyengén látók. Általában bekötött szemmel versenyeznek, hogy mindenki egyforma eséllyel induljon. A fociban a kapusok használhatják megmaradt látásukat.
- Kerekes székesek: kerekesszékkel versenyző sportolók.
- Kis növésűek: 145 cm alatti férfiak és 137 cm alatti nők.
- A többiek: mindenki, aki nem fér be az előzőekbe. Az előbbiekbe be nem sorolt mozgássérültek, értelmi fogyatékosok, siketek és nagyothallók.
Mivel nem kaptak külön kategóriát, a hallássérült sportolók szervezett keretek között nem indulnak a paralimpián.
A paralimpián a sportolók 22 sportágban versenyeznek:
Íjászat, könnyűatlétika, bocsa, kerékpározás, lovaglás, 10 fős futball, 14 fős futball, csörgőlabda, súlyemelés, kenu (2016-tól), evezés, vitorlázás, lövészet, úszás, asztalitenisz, triatlon (2016-tól), ülőröplabda, kerekes székes kosárlabda, kerekes székes vívás, kerekes székes rögbi, kerekes székes tenisz
A téli paralimpián öt sportágban lehet versenyezni:
Alpesi sízés, északi sízés, jéghoki, kerekes székes körling, biatlon