Áldos

Az almához kapcsolódó mondák, mesék, történetek messze a régmúltba nyúlnak vissza. Már a korai kőkorban ismerték, majd az ókorban a „gyümölcsök királynője” ként emlegették, jótékony hatásai miatt. Első nagy virágzását a rómaiak korában élte, ekkor terjesztették ki a termesztését az Alpoktól északra eső területekre is. A középkori ember számára az alma volt a legfontosabb gyümölcs, ünnepek alkalmából élvezték a must, almabor, és almapálinka ízét. Az almafa nem hiányozhatott egyetlen kertből sem, gyümölcsét fogyasztották nyersen, sütve, pürének, vagy lekvárként. Gyógyító hatást tulajdonítottak neki, ha emésztési zavaroktól, vagy láztól szenvedtek reszelt almát ettek a gyógyulás reményében. Sápadtság ellen rozsdás szögeket szúrtak az almába, melynek savtartalma kioldotta a vasat, így segített a vashiányos állapot megszüntetésében. Számos babonás hiedelem is kapcsolódik hozzá, a karácsonykor meghámozott alma, ha egybe maradt a héja szerencsehozónak számított, vagy ha a lányok maguk mögé dobták, úgy gondolták megmutatja a jövendőbelijük nevének kezdőbetűjét. Az V. századtól jelentek meg az első hiedelmek, hogy az alma a bűn gyümölcse, mely miatt kiűzettünk a paradicsomból. A gravitáció törvényének megfogalmazását is az almának tulajdonítják, Newton a legenda szerint egy fejére eső alma hatására ismerte fel. Az almafa virágát a nőiesség szimbólumának is tartják, talán ezért is hívták a Tang dinasztia császárának leghíresebb, és leggyönyörűbb ágyasát „Mennyei-alma lánynak”. Azonban nem csak a nőiesség, hanem a hatalom jelképe is, ha az országalmára gondolunk. Napjainkban a világon 1200 almafaj ismeret, szinte minden éghajlati viszony mellet meghonosodik.